Településünk legjelesebb műemléke a Szeplőtelen Fogantatás templom, a vöröstóra érkezett német családok által felépített római katolikus templom. A falu meghatározó épülete a község keleti végénél, a Kálvária közelében áll, szakralitással átitatott környezetben.
Veszprém Megye Műemléki Topográfiájában a következők állnak a klasszicizáló késő barokk templomról:
„A település K-i végén, az átmenő út mellett álló keletelt épület, a hajónál keskenyebb, egyenesen záródó szentéllyel, Ny-i, bejárati főhomlokzata felett a homlokzatból kissé kiülő, törtvonalú sisakkal fedett, órapárkányos toronnyal, a szentély D-i oldalán sekrestyével. A mai templom helyén állt a környék legkorábbi, 1121-ben már meglévő temploma, amelyet Szent Kozma és Damján tiszteletére szenteltek, és amely az Atyusz nemzetség birtokaként az általuk alapított almádi bencés monostorhoz tartozott. Az 1550 után elpusztult templomot a 18. század első felében építették fel romjaiból, tornyával együtt, a Mindenszentek tiszteletére. A Padányi Bíró Márton által 1734-ben újjáépíttetett, időközben megromlott állapotú templomot 1824-ben lebontották, s helyén, a földesúr Zichyek segítségével 1826-ra felépítették a mait. Tervezői és kivitelezői a veszprémi Strakovits Sebestyén kőműves és Fogth József ácsmester voltak. A templom homlokzatai tükrös tagolásúak. A toronynak az áthúzódó főpárkányig magasodó alsó részét és a harangszintet pilaszterek szegélyezik. A haragszinti pilaszterek fejezetét gyémánt- és rozettás motívum díszíti, a harangszinti ablakok félköríves záródásúak, váll- és zárkővel. A homorúíves féloromzatokkal közrefogott toronyszinten nagy, téglány alakú ablak nyílik, felette tagolt vakolattáblával, alatta gyémántdísszel. A szintet körülfutó lábazatos vakolatszalagra is rozettás rátétek kerültek. A féloromzatok törtszalagos volutában végződnek, melyeken egy-egy kőurna áll. A tornyon nyíló kőtokos ajtót timpanon koronázza, a zárköves, cseppdíszes kötényű karzatszinti ablak felett, vakolattáblán az építés évszáma látható. Az oldalhomlokzatok ablakai egyszerűek, félköríves záródásúak. A hajót három-, a sekrestyét kétszakaszos csehsüveg-boltozat fedi, a szentély felett egy csehsüveg-boltozat emelkedik. A hajó szakasztagoló hevederei a falra ívesen metsződő pilaszterekre támaszkodnak. A Ny-i falán alul és felül egy-egy kosárívvel nyílik a csehsüveg-boltozatra ültetett karzat. Tükrös tagolású mellvédje középen lépcsőzve kihasasodik. A két-két oszloppal díszített, barokk stílusú tabernákulumot adoráló angyalok fogják közre. A Szeplőtelen Szűzet ábrázoló, 20. század eleji oltárkép a szentély falára rögzített, Zichy Ferdinándné, Széchenyi Zsófia adománya. A barokk stílusú szószék feljárata a sekrestyéből nyílik. Kosarát rátétek, hangvetőjét angyalszobor és vázák díszítik. Késő barokk keresztelőkút tálja kagyló formájú. A rombuszmintás bejárati ajtó látványos, építés korabeli asztalosmunka. Az 1827-ben készült padok igényes, barokk stílusú darabok. A sekrestyeszekrény 1834-ben, a kegyúri pad 1874-ben készült. A szekrényajtót 1800 körüli festmények díszítik. A járófelületet kelheimi lapok burkolják.”
Az eredetileg szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt templomot már 1121-ben említik, és 1550-ben még fennállt. Később nagy a valószínűsége annak, hogy a törökök felégették. Ez nem volt nehéz, ugyanis fából készült, fazsindelyes tetővel és toronnyal, melynek 3 harangja volt, belül meszelt fallal, és egy oltárral. Az új telepesek 1746-ban ezt a templomot renoválták.
A jelenlegi templom a régi helyén épült barokk stílusban. Az előkészítő munkák 1824-ben kezdődtek, az alapkövét 1825 március 14-én rakták le. 208 ember ásta ki a templom alapjait 349 ember vágta a fát és mindent saját kezűleg készítettek elő.
Az építkezést 1825 április 5-én kezdték el. Nem volt ugyan még befejezve, de az első misét már november 1-én megtartották, innen ered a jelenlegi búcsúünneplés. A téglákat a faluban a temető mögött égették, csaknem 22 000 darabot. Az építkezéshez a szomszédos települések is hozzájárultak: Aszófő 134 000 db, Magyarbarnag 4750 db, Örvényes 2809 db , Nagyvázsony 1150 db téglát adot, míg Németbarnag 859 db téglát és 18 500 párkánytéglát. Az építést többnyire a falu lakói végezték. Ebben az időben még több mint 400-an lakták, s a kisgyerekeket kivéve szinte mindenki dolgozott a templom építkezésén.
A követ a községi robotosok fejtették (336 köböl) és 2064 kocsi homokot használtak fel hozzá. A faanyagot a pulai nagyerdőből hozták 864 kocsival. Az építkezéshez 2 555 mérő meszet használtak fel, a 40 mázsa vasalási anyagot a falu adta. 1826 május 21-én tették fel a torony bearanyozott keresztjét és a réz golyót. Az aranyozás 176 Ft-ba került. A kőművesek 1826 július 15-én végeztek, 2521 napszám ment rá. A pénzbeli költségeket a templom pénztárából rendezték, a földesúr 4000 váltóforintot adott hozzá. Az összes költség 90.000 Ft volt.
A mai napig is látható oltárképet – Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása – Zichy-Ferraris Ferdinánd kegyuraság felesége gróf Széchenyi Zsófia festette Bécsben. A képet 1826. június 10-én Ernhöffer János és Leitold András hozta el a faluba, így a templom védőszentje ez újabbra változott, a búcsúünneplése azonban Mindenszentek maradt.
A templomot 1826 augusztus 1-én szentelte fel Padányi Biró Márton veszprémi püspök. Az orgonát Fischer János keszthelyi orgonaépítő készítette 1833-ban, ára 1450 Ft volt. A templombelső hossza 30 m, a szentély, a hajó, a sekrestye összesen 325 m2. A padok 1827-ben készültek tölgyfából.
1854 szeptember 9-én a plébánia, a mesterlak, a templomtorony a községház kivételével az egész falu porrá égett. A tűzvész nyomai a kórus, a torony, a padlástér lépcsőin ma is láthatók. A tűzvész után báró Todesco, vázsonyi földesúr hozzájárulásával készült el a jelenlegi tető.
