A falu pálinkafőzdéje jellegzetes kialakítású, nagy múltú épület, Vöröstó egyik helytörténeti szempontból fontos épülete. Ma is eredeti funkciójában működik a régebben kukolló-kukkoló névvel emlegetett létesítmény.
A scwaben.hu oldalról a következők tudhatók meg a szeszfőzdéről:
„A falu alsó részén a völgyben ma is változatlan külsővel áll a pálinkafőzde, amit itt a faluban „kukkolónak” neveztek. A szőlőhegyekben a szőlő préseléseként képződött törkölyt és a hullott gyümölcsöt hordókba rakták. Ezek erjedtek, ez volt a cefre, amiből kitűnő pálinkát főztek Vöröstón. A főzető szőlősgazda lovaskocsival vitte a szőlőhegyről a cefrét a pálinkafőzdébe. A kifőzéshez jelentős mennyiségű tűzifára volt szükség, azért ezt is a főzetőnek kellett hoznia. A pálinkafőzés késő ősszel kezdődött és nyár elejéig tartott. A kukkolónak egy főző alkalmazottja volt, aki lebonyolította a főzést, lepárlást. A kukkoló eredetileg a közbirtokosságé volt, a tagok közül választották a pálinkabírót, ő volt igazán a főnök. A tsz-ek megalakulása után a tsz tulajdonába került a főzde. A főzést, a kukkolót a fináncok rendszeresen ellenőrizték.
A főzés úgy kezdődött, hogy a cefrét a nagy gömb alakú réz üstbe lapátolták. Ennek a felső részét le lehetett emelni ki- és berakásra. Ezután gyújtottak alá az üstnek. A pálinkagőz rézcsövön áramlott át a hűtőn, ahol lecsapódva született meg a pálinka első fázisa. Ezt az alszeszt átpumpálták egy kisebb üstbe, ez volt a finomító. Később a párlat ismét egy hűtőn áramlott át, ez már igazi pálinka volt, áthaladva egy szigorú mérő szerkezeten. A pálinkának nem csak a mennyiségét, hanem a szeszfokát (minőségét) is mérték, mert a két adat alapján adózott a főző az államnak (jövedéki adó) és fizetett a főzetésért. A főzőmester közben egy kis vékony csapon mintát vett a párlatból kis pohárkába. Ezt ráloccsintotta a nagy üst felső részére, égő gyufát dobott rá, annak az égéséből következtetett, hogy van e még szesz a cefrében. Ha megfelelő volt, leállították a fűtést, kimerték a forró cefrét.
Több más szőlőhegyről is itt főzették ki a cefrét. A főzéshez és a hűtéshez sok vízre volt szükség, amit a kukkoló előtti forráskutakból nyertek. Régen gémeskútból, favályún folyatták be a vizet. A kukkoló pálinka szagát már messziről lehetett érezni. A kifőzőtt törkölyt trágyának hasznosították.”
fotó: Pető Piroska
