Vöröstó németekkel történő betelepítését követően a családok szorgalmas igyekezettel művelték a község földjeit, azonban a kevésbé jó adottságú területek miatt célszerű volt a közeli pécselyi szőlőhegyen irtással szőlőt telepíteniük. A kiváló adottságú termőhelyen megtermelt alapanyagból remek borok készültek, melyek jó minőségét az is alátámasztotta, hogy a bakonyi kocsmákon kívül Stájerországba is szállítottak bort, tengelyen, hordókban. Fő bevételi forrásként jelentkezett a helyi családoknál hosszú időn keresztül. A Stejer kocsmárosok személyesen jöttek a bor kijelölésére, azt pedig a gazdák szállították a helyszínre. A speciális, jó sikerű kereskedelem révén, kiutazáskor különleges javakhoz, eszközökhöz, használati tárgyakhoz, ruhákhoz jutottak, melyeket hazahoztak, gazdagítva ezzel az itteni életvitelt. Az egyik legnagyszerűbb és legfontosabb cikk volt a Stejer-kút, amely vörösfenyőből készült szerkezet. Az épületek fedélszékéhez is ottani faanyagot használtak, és csodálatos vas-spalétokat szereztek be a lakóházakhoz, présházakhoz. Mivel az ott használt kutak a hasonló geológiai adottságok révén Vöröstón is kiválóan alkalmazhatónak bizonyultak, főként a falu keleti, magasabb részein volt szükség ezek létesítésére, a víz nagyobb mélységből történő kinyeréséhez. A több tíz emlék közül sajnálatos módon nem maradt fenn működő kút, de a helytörténeti gyűjteményben és Molnár László kántor-tanító kutatási anyagában láthatóak fényképeken.
